Nah ez a sztori nem most kezdődött. Ugorjunk vissza 2009-be!

2009-ben első diplomám után dolgozni kezdtem, közben felvételt nyertem mesterképzésre, de eltelt a nyár és a kollégiumban nem szerettek volna tovább engem lakónak. Kollégiumi kérelmemet elutasították, holott előtte 3 évig ott laktam. Valahogy ezután már a mesterképzést sem kívántam egy percig sem, így a munka mellett döntöttem.

Keresnem kellett egy albérletet. 22. kerületből hopp a 11-be költöztem. »»

Találtam is egy fiatal csajos lakot, ahol 3-an laktunk, én egy 9nm-es szobát béreltem 1 évig. A lakás tulajdonosa egy velem egykorú csajszi volt, hasonló családi modellel a háta mögött mint én, és valahogy nem értettem, hogy ha neki összejött, nekem miért ne jöhetne. Nagyobb volt a vásárlási hév bennem, mint az anyagi háttér. Mégis egy 11. kerületi Szent Imre kórházzal szembeni lakásra ajánlatot szerettem volna tenni. Nem jött össze, mondanom sem kell, nem kaptam volna a gyenge ki fizetésemre annyi hitelt, amennyi kellett volna. Áldom azt a pillanatot, amikor itt anyut összehozta a sors a Fundamentával. 2010-ben megkötötte a szerződést, hogy majd ebből lesz a gyereknek (nekem) lakásom.

Ugyan ebben az évben érzelmi indíttatásból (értsd: közel legyen az aktuális pasim) átköltöztem a 7. kerületbe a Lövölde térhez közel. Kipróbálom, milyen is a pesti élet. Itt egy hatalmas szoba lett bérleményem, 5-en laktunk a nagypolgári magas belmagasságú lakásban. Kb 25 nm-es szobám volt egymagamra, azért ez 3-szor akkora mint az első bérleményem. De többen is voltunk a lakásban, kellemetlen helyzetek, hangoskodás, egymásra való figyelem és egymás iránti tisztelet nélkül... vagyis nem mindenki, de ha már csak 2 ilyen van, akkor is rossz.

2011. január 15. West-Balkán tragédia a Nyugatinál. Meg van? Nah én nem voltam ott, de azon a napon költöztem át egyik ismerősöm albérletébe a Hősök teréhez. 4nm-nyi szoba, közös nappali, de legalább otthonos és csak ketten laktunk az egész lakásban. Igazán jó albérlet volt, szuper lakótárssal. Végre életemben először éreztem, hogy jó ha van férfi kéz a háznál, mert megszerel, megold, elhoz, pakol, emel... és nem nekem kell.

2012-ben jött el az a pillanat, amikor eldöntöttem, igenis kell egy lakás nekem... magamnak. Fél évnyi keresgélés és számtalan megnézett lakás után találtam egyet, aminek elkértem az alaprajzát, de véletlen azonnal kitöröltem. Vagyis lutrira mentem el megnézni... és ez volt az. 6. kerület, Oktogohoz közel, legfelső emelet, magas belmagasság, 2 külön háló, 1 nagy közös nappali, egész jó nagyságú konyha, külön fürdő, külön wc. Alap igényeimnek megfelelt. Jöhetett az egyezkedés, hiszen ki kellett hoznom annyiból, amennyi rendelkezésre állt.

2012. november elején aláírtuk a szerződést és megkezdődött a várakozás. Ugyanis ekkor történt meg, hogy felhasználtam a Fundamentát. Vagyis apu Fundamentáját, hiszen az ő nevére lett kötve, de én lett a kedvezményezett. Adószámom rákerült, állami támogatásra jogosult vagyok, lakás adásvétele elindult, önerőt megfizettem és haladunk. Mindent az ügyvéden keresztül intéztünk, hiszen Fundamenta oda utal, eladómnak annyi tartozása volt mindenfelé, hogy nem is mertem volna máshogy eljuttatni hozzájuk a pénzt. Novemberben elindítottuk a Fundamenta kiutalását, benyújtottam minden papírt, ami kellett, hozzájárultam mindenhez, közjegyzői okirat, hogy elvihetik mindenünk, ha ciki van ( ;) ). 2013. január 23-án átvettem a lakásom.

2013. január 23. az a nap, amikor lakás tulajdonon lettem első alkalommal. Egy Oktogonhoz közeli 3. emeleti 61 nm-es, 2 háló, 1 nappali, külön fürdő, külön wc, ablak nélküli 7nm-es konyha, plusz spájz tulajdonosa lettem egy körfolyosós házban. A lakás összes ablaka a körfolyosóra nézett, előttem ment el a körfolyosó és utánam még 4 lakás lakói mentek el az ablakaim és bejárati ajtóm előtt. Megkezdtük a felújítást - konyhai fel kettébe törve, villanyos összekötődobozokon nem volt tető csak úgy volt ráhúzva a tapéta, bizonyos konnektorokhoz nem tudtuk hol fut a falban a vezeték, úgyhogy volt mit csinálni. De megérte minden pillanata, mert az enyém volt. Édesapám segített nagyon sokat, ő csinált mindent, szegény bele is "rokkant" egyik alkalommal, de gyönyörű lakást készített nekem varázslatos kezeivel. Amit nem azonnal, azt szépen lassan újítottam fel. Lett új konvektor, lett új ablak, lett új ajtó, lettek úgy háztartási eszközök, lett új kád.. lett egy csomó mindent az ott töltött idő alatt. Az ott töltött 7 év alatt.

Soha nem gondoltam volna, hogy a Fundamenta ilyen jó választás.. de bebizonyosodott, hogy az volt. 7 év alatt megbizonyosodtam róla, hogy a legjobb döntésem volt. Itt elmagyarázom, hogy miért is volt nekem jó tapasztalat.

2018. júniusában megszületett a felületes döntés a totál felújítani vagy eladni között.. eladnira voksoltam.

Itt kezdődik a második felvonás... Folyt. köv