2018 júniusától fent volt a lakáspiacon az Oktogoni lakásom. Ott éltünk, hisz nem volt hova mennünk. A lakást is valószínűleg túláraztam, hiszen senki nem jelentkezett a hirdetésre, amíg én kezeltem.

Elöször irreálisan magasan tartottam az árat, majd ingatlanost fogadtam és ő reálissá tette elvárásaimat. Így is csak 1 év alatt mertem levinni annyira az árat, amennyiért végül elment.

2019. július vége fele egy szombaton elmentünk otthonról mirefel hívott az ingatlanosom, hogy du 1kor jönne mutatni valakinek. Végül ő lett az igazi, a nagybetűs VEVŐ. Beindult a folyamat »»

Augusztus elején szerződtünk és megkezdtük a táncot a lakás átadás-átvételig. Jött a foglalója, jött az első részlet, abból kifizettem a Fundamentát, jött a következő részlet, tehermentes lett a lakás és jött az utolsó részlet. 2019. október közepén átadtam a régi lakásomat boldog, új tulajdonosának. Ezúton is sok boldog napot kívánok ott nekik! Tényleg szupi lakás!

Júliusban nagyon valóssá vált, hogy itt bizony költözés lesz. Augusztusban mikor aláírtam a szerződést, még nem tettem össze, hogy bizony hama'-hama' kell lakást találni. Nézelődtem a piacon, elmentem ide-oda. Eléggé széles spektrumon nézelődtem, de elmenni valahogy csak kevesebbre volt ingerenciám. És volt egy... a nagyon nagy Ő. Amikor belépsz és próbálod titkolni, amit belül érzel. Amikor elsőre úgy lépsz be, hogy te ide hazajöttél. És szereted, azonnal... és inkább haza sem mennél, hiszen itt vagy itthon. De menned kell, mert jön a következő néző. Így szomorúan tovább állsz. 

Felvillanyozva meséled mindenkinek, de csak falakba ütközöl: "Mit akarsz, ez egy panel!", "Nincs erkély!", "Nincs redőny!", "Sz@r a fekvése!", "Magasan van!", "Nincs jó helyen!", "Panelt ennyiért? Nem vagy normális", "Azt mondtad előre akarsz lépni. Hát ez egy hatalmas visszalépés lenne a mostanihoz képest!", "Nekem nem tetszik!"... a teljesség igénye nélkül. És összezuhantam.. nem néztem többet, nem meséltem többről, nem akartam.. nem és nem... főleg, hogy nem csak magamra kerestem azt a lakást, nem csak az én igényeimet kellett kielégítenie... de sajnos csak én rajongtam érte. Nagyon rossz passzban voltam emiatt!

Majd eljött a nap, amikor kiderült, hogy bárhova is költözök, oda egyedül fogok költözni, bármelyik lakást is választom, ott eleinte biztosan csak egyedül én fogok élni. Egy éjszakát végig vergődtem, hogy mi legyen... mit tegyek... nekem tetszik, nekem ez kell, én itt akarom... hát akkor legyen. Másnap ajánlatot tettem a lakásra, majd 4 nap múlva egyezkedés után aláírásra került az ajánlat mindkét fél részéről. Juhúúúú... jöhet a szerződés!

Addig el kellett döntenem a finanszírozást. Ugyan a régi lakás egyben lefedte az új árát, de akkor megint ott vagyok ahol a part szakad.. a végén nullán fogok állni és se előre, se hátra. Szerencsésen jött össze, hogy 2019. szeptemberében nagyon alacsonyan voltak a kereskedelmi bankos lakáshitel kamatok, így megérte bevállalni. Persze kötöttem mentőövet is Fundamenta megtakarítási számla képében, hogy ki tudjam váltani, ha nagyon elszáll a kamat.

Szeptemberben szerződtünk az eladómmal. Foglaló + 1. részlet önerőből, majd jön a 2. és 3. részlet, amiből törleszti a Fundamentáit... haha neki is volt.. és utána jön a banki hitelem.

Október vége felé minden önerőt megfizettem, így mehettem a bankba. 2019. október 31-én aláírtam a bankkal a szerződést egy vidéki fiókjukban, de aznap közjegyzőhöz már nem jutottam el. Végül a közjegyzőhöz többször kellett visszamennem, a banknak több ügyintézője foglalkozott az ügyemmel egy adminisztrációs malőr miatt.. ez megér egy külön bejegyzést..

Minden tehermentes, minden átutalva, december 6-án lakást hozott nekem a Mikulás. Beköltöztem egy halom dobozzal, pár növénnyel és egy ággyal az új lakásba. 2 hónapig albérletben voltam... a bútoraim, cuccaim pedig raktárban.

2019. december 6-án váltam újra lakástulajdonossá. Kezdődhetett a berendezkedés és az átiratások!

Következő posztban berendezünk! :)