Őszintén? Ez volt az a rész, amikor azt mondtam, hogy soha többet nem adok el és nem veszek újat. Úgymond én már itt fogod "megdögleni", de mégegyszer biztosan nem csinálom végig... Nah jó, de végig csinálom én még, csak okosabban.

Vagy máshogy.. vagy nem is tudom hogyan. Mert így is jó volt.. lett volna. Az egész szituban az volt a bajom, hogy ki voltam szolgáltatva. bürokráciának és semmit nem tudtam tenni, mint úgy mozgatni a végtagjaimat, ahogy a madzag végén rángatják. Nem az én kezemben volt a kontroll és ez nagyon rossz, mikor ki vagy téve mások kénye-kedvének.

Nah szóval... »»

Nah ez a sztori nem most kezdődött. Ugorjunk vissza 2009-be!

2009-ben első diplomám után dolgozni kezdtem, közben felvételt nyertem mesterképzésre, de eltelt a nyár és a kollégiumban nem szerettek volna tovább engem lakónak. Kollégiumi kérelmemet elutasították, holott előtte 3 évig ott laktam. Valahogy ezután már a mesterképzést sem kívántam egy percig sem, így a munka mellett döntöttem.

Keresnem kellett egy albérletet. 22. kerületből hopp a 11-be költöztem. »»